Site icon Virágot egy mosolyért

A tizennégy segítőszent, akik segítik a hozzájuk fordulókat

A tizennégy segítőszent (lat. Quatuordecim Auxiliatores, Quattuordecim Advocati, ném. Vierzehn Nothelfer) a Krisztus utáni első századok keresztény vértanúi. A hagyomány szerint ezek a szentek a haláluk előtt ígéretet kaptak Istentől, hogy a hozzájuk fordulókat nagy bajokban megsegíthetik. De kik is a segítőszentek és miben segíthetnek? Olvass tovább, és mindenre fény derül!

Kik a segítőszentek? 

A tizennégy segítőszent (lat. Quatuordecim Auxiliatores, Quattuordecim Advocati, ném. Vierzehn Nothelfer): az első századok keresztény vértanúi, akiket együtt hívnak segítségül. A hagyomány szerint ezek a szentek a haláluk előtt ígéretet kaptak Istentől, hogy a hozzájuk fordulókat nagy bajokban megsegíthetik.

A tizennégyes szám valószínűleg az apostolokra utal (a tizenkettő + Pál és Barnabás), akik közbenjárását együttesen is kérték.

Tiszteletük német nyelvterületeken és az azokkal szomszédos országokban, a középkorban, a XIII-XIV. században terjedt. A kremsi oltáron szerepelnek először, melyet 1294-ben Konrád passaui püspök említett. Tiszteletük és kultuszuk különösen az 1348-as pestis után virágzott.

Az imádságokat gyakran egy-egy szent közbenjárására ajánlották fel, attól függően, hogy az illető milyen védelmet keresett (Szent Balázs torokfájáshoz fordultak, míg veszélyes utazásért közben Szent Kristóf.

Segítőszentek ábrázolása

Általában egy központi alak (Szűz Mária vagy egy helyi szent) körül ábrázolják a segítőszenteket. Első ábrázolásuk a 14. század első feléből a regensburgi domonkos templom freskóján maradt ránk. Híres németországi búcsújáró helyük Vierzehnheiligen (Frankenthal), templomát 1719-ben szentelték fel. A barokk stílusban épült templom zarándokhely, ahová a hívők az évszázadok során imádságért és segítségért fordultak. A templom szépsége és történelmi jelentősége is kiemeli a Segítőszentek kultuszát a keresztény hagyományban.

Magyarországon a 15. században tűnt föl a tiszteletük. Oltáruk készült 1483-ban Kassán, 1494-ben Csegöldön, 1509-ben Kelénpatakon. Oltárkép készült Liptószentmártonban, Lőcsén, Besztercebányán, Garamszentbenedeken. 1539-ben a budavári Szent Magdolna-templomban kápolnát készítettek nekik.

A tizennégy segítőszent tisztelete a 16. században megszakadt, a 18. századi német bevándorlók azonban magukkal hozták. Ezután oltárt emeltek a segítőszenteknek például Győrszigetben, Győr-Újvárosban, Bodajkon, Nagytevelen és Siklóson. Kápolna készülz például Etyeken, Zsámbékon, Vörösváron, Soroksáron, Hajóson. 

Noha a segítőszentek kultusza a középkor óta kevésbé hangsúlyos a modern kereszténységben, mégis számos helyen tovább él, különösen olyan területeken, ahol a szentek tisztelete erős hagyományokkal bír. Ezen szentek példái a hit, az önfeláldozás és a kitartás szimbólumaiként szolgálnak a hívők számára.

Ebben segít a tizennégy segítőszent 

Helyenként Dénes helyett Miklós püspök, Erazmus helyett Lénárd, Euszták helyett Hubert, Pantaleon helyett Rókus, bármelyik helyett Libérius szerepelhet a segítőszentek között. Itáliában 15. segítőszentként Magnus, másutt György mellett Sebestyén és Mór, Pantaleon mellett Lukács, Kozma és Damján jelenik meg.

Exit mobile version