Ismét egy nehéz évet tudhatunk magunk mögött. De volt-e mostanában könnyű évünk? De minek is keseregnénk, amikor előttünk az év legvidámabb napja a szilveszter és ott a remény, hogy az új év több jót hoz. Ne rágódjunk a múlton, nézzünk előre, hisz újabb csodák, örömök és sikerek várnak ránk. A szilveszteri magyar szokások, hagyományok épp a szebb jövő reményében születtek és maradtak fenn. Ismert meg ezeket és tégy velük egy próbát, hisz ahogy a mondásból tudjuk: próba szerencse!
Szilveszteri ünnepségek története
Manapság teljesen természetes, hogy az év utolsó napján az emberek nagy bulikat tartanak. Így volt ez már az ókorban is: a rómaiak szaturnália ünnepén, a téli napforduló kor igencsak kirúgtak a hámból. Az ünnep Saturnusról, a földművelés római istenéről kapta a nevét, ami a görög mitológia Kronoszának a megfelelője.
Ezt a középkorban a bolondok lakomájának (Festus Fatuorum) nevezték. Az egyház ugyan rosszallta, hogy ezen a napon a keresztények szabad folyást engedtek a bűnös örömöknek, de nem tiltották be.
Ráadásul ez a hatalmas dínomdánom 1691-ig mozgó ünnep volt, ám XII. Ince pápa úgy döntött, az új év attól kezdve január 1-én kezdődjön. Így lett a szaturnáliából szilveszter.
December 31-e, az év utolsó napja I. (Szent) Szilveszter pápa tiszteletére kapta a Szilveszter nevet, aki 335 december 31-én hunyt el. A személyéhez köthető csodatétel szerint egy leprától szenvedő római császár egy álma után Szilveszterhez fordult gyógyulásért. Szilveszter megkeresztelte őt, és megtérése után meg is gyógyult.
Szilveszter a hírnevét nem is annyira saját magának, mint római birodalom akkori uralkodójának, Nagy Konstantin császárnak köszönheti. Nagy Konstantin volt az első római császár, aki felvette kereszténységet. Többek között felhagyott a keresztények üldözésével, intézkedései az egyházat egyenesen az állam első intézményévé emelték. Ez volt a kereszténység történetének első nagy fordulópontja.
Szilveszteri magyar szokások, hagyományok
Magyar hagyományok szerint a szilveszter és az új év első napjának szokásai összefonódnak. Az évvégi babonák, szokások, hagyományok célja az, hogy a következő évre egészséget, szerencsét, boldogságot és bőséget varázsoljanak.
Az óév-búcsúztatás, az új év kezdete minden népnél szerencse- és bőséghozó praktikákkal jár. Különösen fontos szerepet kap a zajkeltés, amelynek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól.
Régi magyar népszokás a téltemetés: óévet jelképező szalmabáb földbe temetése vagy vízbe hajítása. A bő termést biztosító, gonoszűző szokások közé tartoztak a lármás, álarcos felvonulások, kántálások.
Egy középkori babona szerint ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk semmiben sem hiányt szenvedni. Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere. Az országban többfelé sütöttek rétest, hogy a gazdagságot ezzel nyújtsák hosszúra. Sok háznál mandulaszemet főztek a lencsefőzelékbe. Ha a mandulát megtalálta az eladó sorban lévő leány, akkor a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.
Az új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Tilos volt mosni, teregetni, varrni, fonni, bármiféle házi munkát végezni. A babona szerint a szabály megszegése a család egy tagjának halálát hozhatja. Kora reggel friss vízben mosakodott az, aki egészséges akart maradni. Sőt aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, az „„elvitte az aranyvizet” és egész évben szerencsét remélhetett.• Ezen a napon nem volt szabad orvost hívni, mert úgy tartották, hogy akkor az egész év betegséggel telik.
Napjainkban is népszerűek a szilveszteri és újévi szerencse-jelképek: a kéményseprő, négylevelű lóhere és a patkó, az ételek közül pedig a lencse és a malac.
Mit ehetünk, hogy szerencsések legyünk az új esztendőben?
Régen a szilvesztert bővedestnek hívták, hisz ezen az estén majdnem mindenki bővelkedett az ételekben. Mindenki megpróbálta biztosítani erre a napra a legfinomabb falatokat, a bőséget. Éjfélkor korhelylevest kell kanalazni, ami jót tesz az italoktól szenvedő gyomornak.
Népszerű ital a gőzölgő krampampuli. Az ízén túl az égő rum, az olvadó cukor és a fűszerek csodálatos illata, a kék láng sejtelmes fénye garancia a megfelelő hangulatra.
Tilos baromfihúst enni, mert a baromfi hátra kaparja a szerencsénket. Nem szabd pulykahúst enni, mert az mérges hangulatot hoz a házba.
A hallal jobb óvatosnak lenni. A folyó menti településeken úgy tartották, hogy „ahány pikkely, annyi pénz”, tehát szerencsét hoz. Azokon a vidékeken viszont, ahol folyó híján nem tudtak halhoz jutni, úgy vélték, hogy a hallal elúszik a szerencse is.
Disznóhús az igazán jó választás, mert a disznó előretúrja a szerencsét. A ropogósra sült malac fogyasztása boldog, bőséges esztendőt ígér. A rántott húst azonban jobb mellőzni, mert szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat.
Újév napján elmaradhatatlan étel a lencse. Már a Bibliai is említést tesz a lencséről: az éhes Ézsaiás egy tál lencséért adta el elsőszülöttségi jogát. A már több mint ötezer éve fogyasztott hüvelyest január elsején, első étkezésként kell enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Egyes vidékeken a kölesnek és a rizsnek is hasonló bőséghozó hatást tulajdonítottak.
Szilveszteri babonák
A szilveszteri magyar szokások mellett babonák is társulnak az évvégéhez.
A babona szerint az évben utoljára december 30-án szabd kivinni a szemetet, hogy ne dobjuk ki a szerencsénket.
Az ajtó küszöbre helyezett patkó megvéd a rossz szellemektől és biztosítja a termékenységet.
A szilveszter éjszakájához sokféle népi hiedelem kötődik. A szilveszterkor fájó fog arra figyelmeztet, hogy az óévben elmulasztott dolgokat nem szabad az újévben tovább halasztani. Egy babona szerint, ha az eladó sorban lévő lány szilveszter éjszakáján egy darab pirított kenyeret tesz a hóna alá, megálmodja, leendő urának a nevét.
Az eladó sorban lévő lányok 13 gombócot készítettek, 12-be egy-egy férfi nevet rejtettek, amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az rejtette a jövendőbelijük nevét.
Az éjféli pezsgőbontásnál is érdemes pár praktikát kipróbálni. Ha az egymástól távol lévő szerelmesek egy kis pezsgőt öntenek a földre miközben egymásra gondolnak, már meg is tették az első lépést ahhoz, hogy egész évben együtt maradjanak. A földre öntött pezsgő azt is jelenti, hogy egész évben „dőlni fog a lé”, vagyis az újévben jó anyagiakra számíthatunk.
A szilveszter éjjelén született csecsemő az újjászületést szimbolizálja. Ez a mítosz a régi görögöktől származik, akik e napon ünnepelték Dionüszoszt, a bor istenét. Az ünnepségeken egy kosárban tartott csecsemő szimbolizálta a termékenységet, az újjászületést.
Az év utolsó napjára bohókás, lampionos, álarcos és szerencse jelképeket (malac, kéményseprő, négylevelű lóhere) tartalmazó csokrot illik vinni vendégségbe és ilyennel várni a vendégsereget.
További olvasnivalók a szilveszterről
Az évvége is bővelkedik babonákban, hiedelmekben. Az András naptól karácsonyig tartó babonák után most a két ünnep és a közöttük lévő időszak hiedelmeit, népszokásait vettem számba. Itt vannak a babonák karácsonytól szilveszterig.
A szilveszter és az új év első napjának szokásai összefonódnak. A misztikus napok babonáinak, hagyományainak célja, hogy az új esztendőre egészséget, szerencsét, boldogságot és bőséget varázsoljanak.
Már az ókori Rómában is ünnepelték az új évet és óriási zajjal próbálták elűzni a gonoszt. A hiedelem szerint szilveszter éjszakáján különösen sok szellem van az emberek körül. Az emberek mindent megtesznek, hogy távol tartsák őket: álarcot húznak, különböző eszközökkel zajt csapnak. mulatozással, vigadalommal, trombita szóval riogatnak, védekeznek a gonosz ellen. Összegyűjtöttem, hogy telik a szilveszter a nagyvilágban.