Bernát Erzsébet: Szüleimnek című versével köszönöm édesanyámnak és édesapámnak, hogy vannak/voltak. Nekem. Nekünk. Velünk. Értünk.
Bernát Erzsébet : Szüleimnek
Istenen kívül más úgy sosem szeretett,
mint ahogy szüleim szeretnek engemet.
Istenen kívül más annyit nem szenvedett,
mint ők, hogy felneveljenek, mint gyermeket.
Annyi gondoskodás, annyi figyelmes érintés,
annyi tanács, s mikor rossz voltam intés,
talán csak a Napban van, mely minden pillanatban
az ember arcát melengeti ott fönt a magasban.
Olyan áldozatot, mit értem hoztak s hoznak,
tán meg se érdemlek – értem oly sokat dolgoznak.
S éjt nappallá téve miattam fáradoznak,
Ők valódi hősök – mégis rólam áradoznak.
Nem lesz talán se elég időm, se elég szép szavam,
hogy minden kedvességük egy versbe leírjam,
De szívből mondom hálám tiszta s végtelen,
mint a csillagos ég, s míg egy csillag is ég,
az is marad nekem.
További versek a szülőkről
Pécsi Ágnes: Tudod anya című verse az anya elvesztéséről és hiányáról szól, megfogalmazva a saját halálával kapcsolatos reményeit is.
Móra Ferenc (1879-1934) a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Egy kiskunfélegyházi szűcsmester fia volt, innen küzdötte fel magát legnevesebb írónk közé, és mindemellett muzeológusként is kimagasló életművet hagyott hátra. Fontos volt számára a családi kötelék, az édesapa. Egyik legismertebb művében, a Kincskereső kisködmön című önéletrajzi elemekre épülő ifjúsági regényében is fontos szerepet játszanak a szülei. Apám című versében a szeretett édesapa elvesztéséről ír.