Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906. december 18. – Budapest, 1981. április 23.) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró. Gyermekversei és meséi különösen kedveltek. Fogadd szeretettel Zelk Zoltán: Október című versét.
Zelk Zoltán: Október
Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.
Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de ő vágtat, meg se áll.
Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?
Dehogy hiszi, dehogy hiszi
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál,
a bátyjára, Novemberre.
Zelk Zoltán 1925-ben Budapestre költözött, tagja lett a Szocialista Munkásmozgalomnak. Első verseskötetét 1930-ban adták ki Csuklódon kibuggyan a vér címmel, melyről Radnóti Miklós írt elismerő kritikát.
A kommunista rendszerben ünnepelt költő volt. A valódi helyzetet nem ismerve írt hangzatos költeményeket Sztálin és Rákosi Mátyás dicsőítésére. 1948-ban Baumgarten-díjjal, 1949-ben és 1954-ben Kossuth-, 1951-ben és 1974-ben pedig József Attila-díjjal jutalmazták. Gyermeklapot is indított Kisdobos címmel (1952–1956), amelyben saját gyermekversei is megjelentek. Ekkor már tisztában volt a kommunizmus fonákságaival, és az 1956-os forradalom lelkes híve lett.
További versek Zelk Zoltántól
Zelk Zoltán: Őszi mese című írása kedvesen és elgondolkodtatóan ír az ősz szépségéről.
Zelk Zoltán: A három nyúl című kedves kis versét gyerekkoromban sokat hallottam Anyukámtól. Még az is lehet, hogy nemcsak húsvétkor mondta el nekünk, talán ezért maradt meg annyira az emlékezetemben. Most egy kis videót készítettem belőle.