Ha már pár napja hoztam egy születésnapi köszöntőt, akkor a névnaposoknak is kijár egy vers. Nem is akár kitől. Az egyik legnagyobb költőnk az, akinek névnapra szóló versét ajánlom szíves figyelmedbe. Vörösmarty Mihály: Névnapra című versének elolvasása mellett pedig arra is buzdítlak, teszteld tudásod, hogy mennyire ismered Vörösmarty Mihály életét és költészetét.
Vörösmarty Mihály: Névnapra
Ugy áldjon meg Isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat.
Sok más országgal ellentétben hazánkban a születésnapon túl a névnapok ünneplése is divat. Minden kornak megvannak a kedvenc utónevei. Azokat a neveket, amelyekből jelenleg a legtöbb van Magyarországon, csak is elvétve kapják az újszülöttek.
Nem találtam arra vonatkozó információt, hogy mióta szokás ünnepelni a keresztneveket, de annyi biztos, Arany János versben mondott köszönetet a régi bölcs atyáinknak a névnap feltalálásáért:
„Azért találták fel, – emeljünk kalapot! –
Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot:
Másképp a szeretet közülünk kihalna;
Sohasem óhajtná embertársa javát, –
És akkor az élet nem érne egy kovát.”
Arany János
