Reviczky Gyula: A nap dicsérete című versét ajánlom szeretettel.
Reviczky Gyula: A nap dicsérete
Egy istent, egy napot imádok.
A nap az alkotó maga.
Ragyogó nyár, sugárvilágod
Pajkos tündérek évszaka.
Te hímezel sok fényes álmot.
Rejtelmes nyári éjszaka.
Oberont és Titániát
Üdvözli a tündérvilág
Beteg szív, fásult, léha, száraz,
Ki rózsáid közt sem hevül.
Kell mámor, üdv, erő?… A nyár az!
Ő alkot, éltet istenül.
Kit fájdalom sötéten árnyaz,
Napod sugárán felderül.
Békíts ki emberrel, világgal;
Teljek be, óh nyár, fénysugárral!…
Szeptember, csöndes őszi hónap,
Kis hittel, fázva zengelek.
Siratlak, eltünt, ragyogó nap;
Vérem kezd hűlni, szenvedek.
Elmém a szürke, zord valónak
Hódol meg; kétkedik, beteg.
Köd, lomha köd szivem lakója;
Elvitte jó kedvét a gólya.
További versek a napról
A csodatévő napocska nekem már többször is segített szebbnek, reménytelibbnek látni egy borús, nem túl sok jóval kecsegtető napot. Megosztom most itt is a vidám kis vidám képecskét, hogy mindig visszatérhess hozzé, ha rossz napod van. A képi világ mellett napról szóló verseket is mutatok, amelyek szintén hangulatjavítóak és lélelemelőek.
Petőfi Sándor: A naphoz című versét 1844. szeptember 27-én írta. A napra panaszkodik, ami fukarul bánik a sugaraival. Pedig a szeptember végi napok általában még naposak, később kezdődnek csak a ködös, sötét őszi és téli napok. A kedves vers viszont minden évszakban szívderítő olvasmány.