1823. január 1-én látta meg a napvilágot a talán legismertebb magyar költő, Petőfi Sándor. Ma az első nyomtatásban megjelent versét hoztam, amely az Athenaeum folyóiratban jelent meg 1842-ben. Jöjjön is Petőfi Sándor: A borozó című verse!
Petőfi Sándor: A borozó
Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem; Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.
És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.
És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.
Bor taníta húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor taníta elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.
Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!
(Pápa, 1842. április.)
További versek Petőfi Sándortól
Petőfi Sándor: A völgy s a hegy című vers nem tartozik a költő legismertebb művei közé, pedig igen kis kedves, hangulatos vers. Nem mellesleg pedig mondanivalója is van. Miért is elégedetlenkedünk a sorsunkkal, miért is akarunk mások lenni?
Talán nem is létezik olyan magyar ember, aki ne ismerné Petőfi Sándor: Anyám tyúkja című versét. A népies költemény, az egyik legismertebb magyar vers, már az általános iskolákban tanítják. Időnként nem árt azonban felidézni, hogy valóban jól tudjuk-e minden versszakát. Ez Petőfi Sándor egyetlen Vácott írot verse, emlékére Kolodko Mihály miniszobrot is felállítottak a városban.
Petőfi Sándor: Az Egy estém otthon című versében a szülői házban töltött este történetetét meséli el, rávilágítva az apjához és az anyjához fűződő kapcsolatára.