Osvát Erzsébet: Gólya a réten című versét ajánlom szeretettel. A vers mellé néhány további olvasnivalót is hoztam az egyik legkedveltebb vándormadárról, a gólyáról.
Osvát Erzsébet: Gólya a réten
Tágas réten egymagába,
mintha volna rét királya,
fehértollú gólya lépked –
keres, kutat eleséget
két éhes kis kelepének.
Csőrében a csemegével
nagykevélyen tekint széjjel.
Egy szarkaláb mosolyog
rá kék szemével.
Gyermek mondóka a gólyákról
Gólyát látok,
Szeplőt hányok!
Gólya, gólya vaslapát,
Hozzál nekem kisbabát!
Gólya, gólya gilice,
Mitől véres a lábad
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja.
Síppal, dobbal,
Nádi hegedűvel.
Sarkady Sándor: Gólyahír
Mi szél hozott kisfutár?
– Nem szél hozott, napsugár.
– Kedves gazdád ki lehet?
– Fűnevelő kikelet.
– S mi a jó hír aranyom?
– Sárgulhat a kalapom.
– Jó a hír, jó a hír,
Isten hozott, gólyahír!
Fecske Csaba: Titok
Ha tudnák a gólyák,
amit én tudok,
hogy a baba kórházban készül,
de hát ez titok!
Nem mondom senkinek,
mert ha megtudják a gólyák,
még anyának is,
tán még anyának is
kikotyogják!
A miért a nyuszi hozza a húsvéti tojást kérdés mellett van még egy hasonlóan érdekes rejtély: Miért a gólya hozza a kisbabát? Fecske Csaba: Titok című verséből már sok mindenre fény derült. Mostani írásomban elárulom, honnan ered a gyólyamese. Sőt fényt derítek arra is, hogy más kultúrákban ki hozza a gyerekeket a gólya helyett.
A gólyák gyerekkorom meghatározó madarai voltak. Természetes volt, hogy amint tavaszodik megjelennek a szemben lévő ház tetején. Ahogy az is, hogy a gólya hozza a kisbabát. Sok mindent tudtam az életmódjukról, a költözésükről, a fiókákról. Ugyanakkor fogalmam sem volt róla, hogy mit jelent a gólyák különleges hangja és miért kelepelnel a gólyák. Azóta minden hiányosságom pótoltam, voltam hazánk első és tudomásom szerint egyetlen Fehér Gólya Múzeumában is. A Madarak és fák napjához közeledve elmesélek néhány történetet a gólyák életviteléről.