Március 8-án tartjuk a Nőnapot, amikor a férfiak még nagyobb figyelemmel fordulnak a nők felé. Nőnapi versek, köszöntők válogatásommal kívánok minden nő társamnak figyelmes, megértő és szerető férfiakat. Nemcsak erre az egy napra, hanem az egész életre.
Nőnapi versek, köszöntők
Kányádi Sándor: Köszöntő március 8-ra
Tavaszodik, virág nyílik:
hóvirág, ibolya.
Összeszedtem, mit csak leltem,
ebbe a kis csokorba.
Tavaszodik, a hegyekről
patakokba fut a hó.
Soká éljen, édesanyám,
S még száz évet nagyanyó!
Arany Viktor: Nőnapra
Rózsaszirmok legyenek talpad alatt,
Égi fény mossa meg arcodat.
Angyalok vezessenek végig utadon,
Kerüljön el bánat, fájdalom.
Arany Viktor: Nőnapi felismerés
Tiltakoztam, miért vagy más,
Távol éreztelek tőlem,
Rájöttem, az vagy,
Mi hiányzik belőlem.
Arany Viktor: Negyven felett
Negyven fölött szép igazán a nő,
Akkor már kiül a belső,
Meghozza gyümölcsét az élet,
Meglátszik, ki a finom érett.
Sokuk arcán mennyei szépség ül,
Nőiségük kiteljesül,
Az értő szem őket nézi,
Ki szerencsés, karjukban végzi.
Arany Viktor: Ó te drága NŐ
Ó te drága NŐ,
Bűbáj, csáberő.
Küzdelem, vagy
Béke a nyerő?
Hatalmad nagy,
De elveszem,
Mert szívem
Kezedbe teszem.
Mezei Zoltán: Nők napjára
Ha a nőnap nyáron volna,
Rózsát kötnék egy csokorba.
Szegfűt vagy búzavirágot.
Megérdemlik azt a lányok!
Ha a nőnap ősszel volna
Lombot kötném szép csokorba
Tarkát, sárgát, pirosat,
Köszöntse a lányokat!
Hideg télben fenyőágat,
Bogyót szednék minden lánynak.
Piros láncot fűznék össze,
A lányokat hadd köszöntse!
Tavasszal nem telik másra,
Csak néhány szál ibolyára,
És ha az nincs, fogadjátok
szívesen a hóvirágot!
További nőnapi olvasnivalók
Boldog Nőnapot! Csak így egyszerűen. Egy kis virággal, különösebb felhajtás nélkül. Mert a nők nem külsőségeket akarnak. Csupán megtisztelő figyelmet, gondoskodást. De nem csak nőnapkor, hanem az év minden napján.
A nemzetközi nőnap alkalmából Kosztolányi Dezső: Nők című versét ajánlom nőknek és férfiaknak egyaránt.
Ajánlom minden nőnek Márai Sándor Köszönet a nőknek című köszönő és köszöntő sorait Márai Sándor Füveskönyvéből. A nőkről általában című részletben hosszan sorolja, kinek és miért jár köszönet.