Móra Ferenc (1879-1934) a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Egy kiskunfélegyházi szűcsmester fia volt, innen küzdötte fel magát legnevesebb írónk közé, és mindemellett muzeológusként is kimagasló életművet hagyott hátra. Fontos volt számára a családi kötelék, az édesapa. Egyik legismertebb művében, a Kincskereső kisködmön című önéletrajzi elemekre épülő ifjúsági regényében is fontos szerepet játszanak a szülei. Apám című versében a szeretett édesapa elvesztéséről ír.
Móra Ferenc: Apám
Kis temetőnkben tudok egy zugot:
Az öreg remekes szűcs nyugszik ott.
Híres, amit varrt, ködmön és suba,
Neve sokáig él a faluba.
Magam is sokat elemlegetem,
Számon mosollyal, könnyel lelkemen,
S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem
Szivemre melegebben ölelem.
Sírhatnékom van, ha eszembe jut
A szeles éj, amelyen elaludt
S valahányszor hörögve sír a szél,
Mindig azt gondolom, hogy ő beszél.
Az öreg műhelyt sírja vissza tán,
Fáj a sötétség néki s a magány,
A hideg ellen hallat tán panaszt –
Mi fáj a holtnak, isten tudja azt.
Ám megjött a tél tegnap délelőtt,
Beszitálta hóval a temetőt,
S az öreg szűcs már nem panaszkodik,
Az öreg szűcs már szépet álmodik.
A hó fehér, selymes, sürű, puha,
Ugy takarja be, mint meleg suba
S a télizöld, mely hegyig belevész,
Az rajta zöld irhábul a szegés.
További olvasnivalók Móra Ferenctől
Móra Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8.) magyar író, újságíró, muzeológus. Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója volt. Írói pályafutását versekkel kezdte. Most Móra Ferenc: Rózsák mellé című versét ajánlom szeretettel.
Június harmadik vasárnapján tarjuk az Apák Napját, azaz ünnepeljük az Édesapákat. Az apák köszöntése természetesen nálam sem maradhat el. Magam részéről Móra Ferenc Este című versével köszöntök minden édesapát, nagyapát, dédit, ükapát.