Az 1848-as forradalom és szabadságharc óta viselünk kokárdát március 15-én, ami a nemzeti függetlenedés eszméjét magukénak valló polgárok szimbólumává vált. De vajon honnan ered a kokárda (szalagrózsa vagy szalagcsillag)? Ki tűzött ki először kokárdát Magyarországon? Milyen sorrendben követik egymást a magyar kokárda színei? Olvass tovább és a fenti kérdésekre is magadom a választ. Aztán pedig egy kvízzel teszteld le, mennyire ismered a 1848-49 eseményeit és szereplőit.
Mi az a kokárda?
A kokárda (szalagrózsa vagy szalagcsillag) színes szalagból készített kör alakú, rózsadíszt szimbolizáló ruhadísz. Főúri viselet volt, 18. század közepén készült francia és angol festményeken tűnt fel először. Nemzeti színű kitűzőként a francia forradalom idején, 1789-ben tűnt fel.
A kokárda magyarországi megjelenése az 1848-as forrdalomhoz kötődik. A forradalom kezdetének előestéjén, március 14-én a pesti radikális ifjúság vezérei, Szendrey Júliától, Petőfi Sándor feleségétől illetve Laborfalvi Rózától kapták az első kokárdákat, amelyeket a kabát hajtókáján vagy a mellrészén, a szív felőli oldalon viseltek. A kokárdával azt akarták jól láthatóan közölni, hogy viselője a magyar forradalmi eszméket magáénak vallja.
Petőfi Sándor kokárdáját a forradalom és szabadságharc más emlékeivel együtt a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthetjük meg. A legenda szerint a múzeum lépcsőjén Petőfi Sándor mellén a magyar kokárdával elszavalta a Nemzeti dalt is. A történészek szerint viszont ez csak legenda.
Jókai Mór kokárdája ma is látható a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ennek érdekessége, hogy Jókai Mór 1848. március 15-én a Bánk bán előadásán találkozott Laborfalvi Rózával, aki a kabátja hajtókájára tűzött egy kokárdát. Ez a találkozás mindkettőjük szívét megérintette, augusztusban össze is házasodtak.
A magyar kokárda színei és azok sorrendje
Egyes források szerint a piros, fehér és a zöld a 16. század második felétől kezdődően ősi magyar színek. Más források szerint csak a 19. században kezdték használni a zöldet. Eszerint József nádor első felesége Alexandra Pavlovna Romanova orosz nagyhercegnő javasolta, hogy az árpádkori piros és fehér színekhez harmadikként a zöldet, a remény színét használják.
A trikolórt aztán a 1848-as áprilisi törvények 21. cikkelye szentesítette. A kor romantikus elképzelése szerint a piros szín az erőt, a fehér a hűséget és a zöld pedig a reményt szimbolizálja. A kokárda a nemzeti színű szalag körbehajtásával és összevarrásával készül. Az így létrejött kör alakú nemzetiszínű kitűzőhöz lecsüngő, szintén nemzeti színű szalagból pántlikát tűztek. A pántlikás kokárda kimondottan magyar forma.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen sorrendben követik egymást a korkárda színei, milyen a színek helyes sorrendje a kokárdán. Máig vita tárgya, hogy a pirosnak vagy a zöld színnek kell-e középen lennie.
Szendrey Júlia olyan kokárdát készített, aminél a piros szín volt kívül és a zöld került a közepére. Máig ilyen kokordát használunk, annak ellenére, hogy vannak olyan hangok, hogy a zöld színnek kellene kívül lennie, mert ez így az olasz kokárda helyes színe.
A kokárdai színeinek meghatározásánál abból is kiindulhatunk, hogy a kokárda színeit kívülről befelé kell olvasni. Ez azért is logikus így, mert a készítésekor a vízszintesen sávozott nemzeti színű szalagot körbe kell hajlítani. Ebből a szempontból tehát a jelenleg használt kokárda színei is helyesek.
A hagyományokat követve a Szendrey Júlia által készített módon hordjuk ma is a kokordát: a piros szín van kívül és a zöld kerül közepre.
Mennyire ismered 1848-49 eseményeit és szereplőit?
További olvasnivalók március 15-ről
A Magyar Nemzeti Múzeum Magyarország első országos múzeuma, 1802 óta gyűjti, őrzi és mutatja be hazánk tárgyi és szellemi örökségét. Budapesten, a Múzeum körúton található klasszicista stílusú épület 1837–47 között épült, Pollack Mihály tervei alapján. Alapítója gróf Széchényi Ferenc volt. 1848. március 15-én a homlokzat előtti tér a forradalom egyik fontos színhelye volt, amivel a szabadság szimbólumává vált.
Magyar Nemzeti Múzeum 1837 és 1847 között épült klasszicista stílusban Pollack Mihály tervei alapján. Európa harmadik nemzeti múzeumának alapítója gróf Széchényi Ferenc volt. 1848. március 15-én az épület előtti tér a forradalom egyik fontos színhelye volt. A múzeum épülete ezzel a szabadság szimbólumává vált. Máig kiemelt figyelmet kap 1848 emlékezete a Nemzeti Múzeumban. A márciusi ifjak tetteiről, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc koráról az állandó kiállítás 12-es szobája több eredeti relikliával mesél.
A Nemzeti dal Petőfi Sándor legismertebb költeménye, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc máig ható üzenete és a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása. A vershez társítjuk többek közt a Nemzeti Múzeumot és a magyar kokárdát is.