Október utolsó hete a megemlékezésről, a lecsendesedésről, a már eltávozott szeretteinkre való visszagondolásról szól. A sorból egy kicsit kilóg az október 31-i Halloween, aminek szintén a holtakhoz van köze, de valójában egy örömünnep. A Halloween (All Hallows’ Eve = Mindenszentek Éjszakájából eredeztetve) ősi kelta hagyományokból alakult ki. Elmesélem a halloween kialakulásának történetét, aztán egy kvízzel le is tesztelheted, mennyire ismered alapos a tudásod a kelta eredetű örömünnepről.
Halloween eredete és ünneplése
Írországban és Skóciában a kelták november 1-én ünnepelték az újévet, vagyis a nyár végét. Az ünneppel egyaránt hódoltak a Napisten és a holtak ura előtt. Az angolszász országokból aztán az egész világra átterjedt az ünneplés hagyománya, míg pedig úgy, hogy október 31-én estére tevődött át.
A kelták hite szerint november 1-én tért vissza a földre az előző években elhunyt bűnösök lelke. Áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy átkelhessenek a mennyországba. A hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között.
Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig bolyonganak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, így próbálnak meg visszatérni a földi világba. A hazalátogató szellemek távoltartására a keltáknak több rituáléjuk is volt.
Október 31-én a termések betakarítása és elraktározása után megkezdődött az ünnepség. Házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket. A tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve mulatoztak az utcákon. A maskaráktól remélték, hogy sikerül megzavarni és elűzni a Gonoszt.
A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be. Reggel a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak.
Ma már a világ minden részén ismerik a Halloween ünnepet és sok helyütt ünneplik is. Divat lett a Halloween parti, a rémisztő jelmezekbe öltözés, a kísértet történetek mesélése, az önfeledt mulatozás és a töklámpások faragása.
Az Egyesült Államokban a házakat is rémisztő, szörnyűséges, a halált és a poklot megjelenítő kellékekkel díszítik fel. A gyerekek házról-házra járva űzik a gonosz szellemeket: versikéket mondanak és cserébe sok-sok finomságot kapnak.
Halloween jelképe: a töklámpa
Halloween ünnep legfontosabb jelképe a töklámpás, vagyis a Jack O’Lantern. A töklámpás eredetileg kettős célt szolgált. Egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig fényével utat mutatott a halottak szellemeinek, hogy hazatalálhassanak.
A töklámpásnak nevet kölcsönző Jack a legenda szerint egy mindig vidám, leleményes, tréfás kedvű kovács volt, aki nem vetette meg az itókát. Egy nap az ördög eljött érte, hogy elvigye. A leleményes Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, majd keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról, így hát alkudozni kezdett Jackkal. Jack megígérte, hogy leengedi a fáról, ha az ördög cserébe nem kísérti többet. Az alku megköttetett, az ördög lejöhetett a fáról és nem jött többet Jackért.
Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be kicsapongó életmódja és csínytevései miatt. A pokolba szintén nem mehetett, mert az ördög neheztelt rá, amiért előzőleg túljárt az eszén. Az ördög végül kegyelemből egy izzó fadarabot dobot Jacknek, hogy legalább ne vak sötétben kelljen bolyongania az idők végezetéig. A leleményes Jack kivájt egy marharépát és abba rakta az izzó fadarabot. Azóta is ezzel a lámpással bolyong a mennyország és a pokol közt.
A marharépát az amerikaiak a sokkal látványosabb tökre változtatták és ezzel a világító sárga gömb hamarosan Halloween szimbólumává vált.
