Csokonai Vitéz Mihály: A nap innepe című versének nemcsak a címe régies, de az egész vers nyelvezete kicsit furcsának tűnik a mai ember számára. Csokonai a magyar felvilágosodáskori irodalom egyik legjelentősebb költője, a népies verselés, a rímes epika egyik előfutára.
Csokonai Vitéz Mihály: A nap innepe
Idvez légy, áldás forrása,
Világosság tengere,
Munkás halandók lámpása,
Életünk rúgó-ere!
Te mutatod meg minékünk,
Mi fejér, mi fekete?
Te általad bús vidékünk
Örömkertté tétete.
Halmainkat, völgyeinket
Örömbe öltözteted
És sorvadó beteginket
Erőddel élesztgeted.
Süss atyáink templomába,
Süss szent súgáriddal bé
S a setét telet honjába
Kergesd, tőlünk másfelé.
Csokonai Vitéz Mihály nemcsak verseket írt, az eposz műfajában is jeleskedett. A Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon – furcsa vitézi versezet négy könyvben című komikus eposzt 1798–1799 telén írta. Az eposz az egész emberiségre vagy egy nemzet életére kiható fontos eseményt dolgoz fel rendkívüli képességekkel megáldott szereplőkkel. A komikus eposz éppen ezt a tárgyat teszi nevetségessé.
További hasonló olvasnivalók
Petőfi Sándor: A naphoz című verse napjainkban nem aktuális. Sok mindent lehet mondani a napra, csak azt nem, hogy fukarul bánna a sugaraival. Sőt! Most inkább azért kellene fohászkodni, hogy fogja vissza magát egy kicsit.
Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez című versét az egyik legszebb magyar szerelmes versnek tartják. Szerintem nem véletlenül. Nekem is igen nagy kedvencem.
2018 óta május 20-án ünnepeljük a méhek világnapját. Erre az alkalomra Csokonai Vitéz Mihály: A méhekhez című versét ajánlom elolvasásra.