Babits Mihály: PÜNKÖSDI HIMNUSZA című versét ajánlom pünkösd hétfőjére. Szentistváni Babits Mihály László Ákos költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja.
A húsvét utáni hetedik vasárnapot és az azt követő hétfőt hívjuk Pünkösdnek, ami a keresztény egyház megalakulásának ünnepe. Az ünnephez több hagyomány és népszokás is társul, valamint hozzátartozik a bazsarózsa, amit virágzási ideje miatt pünkösdi rózsának is hívunk.
A magyar Pünkösd szó a görög pentékoszté, azaz ötvenedik szóból ered, utalva arra, hogy a húsvét utáni 50. napon ünnepeljük.
Babits Mihály: PÜNKÖSDI HIMNUSZA
Teremtő Lélek, légy velünk!
Látogasd híveid szivét!
Töltsd malaszttal a kebleket,
melyeknek alkotója vagy.
Te kit Védőnknek mondanak,
s mellénk a magas Ég adott!
Tűz, élő forrás, szeretet!
Te lelkek lelki olaja!
Ajándékoddal hétszeres!
Te ujj az Isten jobbkezén!
Te, ki az Atya megigért
szavával áldod torkaink!
Gyújts fényt érzékeinkbe! Öntsd
szivünkbe szent szerelmedet!
S mi bennünk testi gyöngeség,
örök erőddel izmosítsd!
Ellenségünket űzzed el!
S a Békét tüstént hozd közel,
előttünk járva, mint vezér!
S kerüljünk mindent, ami árt.
Általad tudjuk az Atyát,
s ismerjük, adjad, a Fiút!
Tebenned higyjük Szellemét
mindakettőnek végtelen.
Ezt teljesítse az Atya,
s vele egylényü Egyfia,
aki veled uralkodik,
óh Lélek, minden századig!