A mai versnek egy kis apropója van. A sors adta elém Ady Endre: Valami még jön című versének utolsó három sorát: „Az élet már adott sokat. Bóditót, furcsát és keservest, De még valamit tartogat.” Elhoztam a teljes verset és egy meglepetés videót is.
A XVIII. kerületi Rózsa Művelelődési ház előtt sétálva vettem észre, a hogy bejárat mellett kis cédulákat helyeztek el a Költészet napja tiszteletére. Arra buzdítottak mindenkit, hogy húzzon egyet magának. Húztam és Ady Endre számomra addig ismeretlen sorait dobta nekem a sors.
„Az élet már adott sokat.
Bóditót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.”
Abban a pillanatban nagyon találónak éreztem a sorokat.
Nem tudom, mit tartogat még a sors, de remélem: sokat, bódítót, furcsát és keserveset is. Bár ez utóbbi nélkül nagyon jól ellennék, de ezekkel együtt teljes az életem.
A keservek is hozzájárultak, hogy olyan emberré válljak, amilyen vagyok.
A keservek is sok mindenre megtanítottak.
Többek közt arra, hogy még jobban értékeljem a jót, a bódítót, amit kapok.
Más szemmel, elfogadással tudjam nézni a furcsát.
És reményekkel telve, bizakodva várjam azt, amit még tartogat…
Ady Endre: Valami még jön
Ha szivem bomlott, bus malom
S várok rémes pozdorja-sorsra:
Jön hirtelen egy nyugalom.
Ha igy szólok: már mehetek
Nem jöhet már uj, sem jó sem rossz,
Ütő vágy éri szivemet.
Az élet már adott sokat.
Bóditót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.
Nyugat 1909. 17. szám
Nem tudom megmondani miért, de Ruzsa Magdi egyik dala jutott eszembe a versről. Tudom, mit mondana rá egy pszichológus…
Megmutatom hátha neked is tetszik.
Rúzsa Magdolna: Április elején – videó
