Zelk Zoltán: Ibolya című kedves versét és néhány érdekességet hoztam a tavasz apró hírnökéről, a kecses illatos ibolyáról.
Zelk Zoltán: Ibolya
Ibolya, ibolya
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.
Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába`.
Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz vidáman,
hírnöke tavasznak.
További versek, olvasnivalók az illatos ibolyáról
Juhász Gyula: Erdélyi ibolyák
A kolozsvári kikelet szülötte
E pár száll gyöngéd, kora ibolya,
Szűz szirmukon szelíden eltünődve
A magyar Mona Lisa mosolya.
Erdélyünk szent rögének ibolyái,
A fájó tájról méla üzenet,
Virágnyelven beszéltek, ó parányi,
De drága kincsek, hervadt kedvesek!
Kék szemetekben az erdélyi égnek
Régi derűje integet felém
És sötét szirmotokban érzem én
Az új fájdalmat. Míg vágyódva nézlek
Bús ibolyák, gyötör egy néma vád
És rátok hintem könnyem harmatát!
A természet apró csodái között különleges helyet foglal el szívemben a tavasz egyik első hírnöke, az illatos ibolya. Szépségével, szerénységével, szívósságával azon kevés növények egyike, amelyet szinte a világ minden pontján megtalálhatunk. A mérsékelt égövön túl trópusi és szubtrópusi területeken épp úgy megcsodálható, mint az Andokban 4600 méteres magasságban. Az illatos ibolya nagyon igénytelen növény, Magyarországon erdőkben, réteken gyakran találkozhatunk vele. Néhány kevéssé ismert érdekességet hoztam az ibolya virágról, szimbolikájáról és felhasználásáról.