Képzeld el egy pillanatra, hogy az életed legnehezebb időszakában valaki megszólít téged szavakkal, amelyek nem ígérnek csodákat vagy könnyű megoldásokat, csak egy őszinte felkérést: hogy ne zárd be az ajtót. XIV. Leó pápa üzenete olyan mély bölcsességet hordoz, ami a lelkedbe hatol. „Testvéreim, nővérek…” – így kezdi, mint aki maga is átélt kétségeket és fájdalmat. Szavai nem ítélkeznek, hanem hívogatnak, hogy a sárból, a fájdalomból, és még a dühből ismerjük fel az Isten suttogását. Hajtsd vissza a könnyeidet, és lépj be egy olyan történetbe, ahol a hit nem tökéletes, de mindig van helye annak, aki nyitva hagyja az ajtót.
XIV. Leó pápa üzenete: Isten nem kiabál – suttog
„Testvéreim, nővérek…
Hozzád szólok, különösen azokhoz, akik már nem hisznek, nem remélnek, nem imádkoznak, mert azt hiszik, Isten elment.
Azoknak, akiknek elegük van a botrányokból, a visszaélt hatalommal, egy olykor inkább palotának tűnő templom csendjéből, mint otthonnak.
Én is dühös voltam Istenre.
Én is láttam jó embereket meghalni, gyerekeket szenvedni, nagyszülőket gyógyszer nélkül sírni.
És igen… voltak napok, amikor imádkoztam, és csak visszhangot éreztem.
De aztán felfedeztem valamit:
Isten nem kiabál.
Isten suttog.
És néha Ő suttog a sárból, a fájdalomtól,
egy nagymamától, aki úgy etet, hogy nincs semmije.
Nem azért jöttem, hogy tökéletes hitet ajánljak neked.
Azért jöttem, hogy elmondjam, a hit egy séta kövekkel, tócsákkal és váratlan ölelésekkel.
Nem kérem,
hogy mindenben higgy.
Arra kérlek, hogy ne csukd be az ajtót.
Adj esélyt annak az Istennek, aki ítélet nélkül vár rád.
Én csak egy pap vagyok, aki látta Istent egy nő mosolyában, aki elvesztette a fiát… és mégis másoknak főzött.
Ez megváltoztatott engem.
Szóval ha összetörtél, ha nem hiszel, ha belefáradtál a hazugságokba…
Gyere csak. A haragoddal, a kétségeiddel,
a koszos hátizsákoddal.
Itt senki sem fog VIP kártyát kérni tőled.
Mert ez az egyház, amíg lélegzem, a hajléktalanok otthona lesz, és pihenés a megfáradtaknak.
Istennek nincs szüksége katonákra.
Testvérekre van szüksége.
És te, igen, te…
közéjük tartozol. „
Robert Prevost ( XIV. Leó )