Vincent Van Goghot, a hányatott sorsú festőt különösen szoros kapcsolat fűzte testvéréhez, Theohoz. A hozzá írt levelei, az abban megfogalmazott sorok a megkapóak, igazi nagy életbölcsességek. Most átadom a szót a soha meg nem értett, saját börtönében vergődő, képzelt démonaival küzdő, érző ember őszinte embernek, ne csak a képeivel meséljen, jussanak el hozzánk a szavai is. Íme ezek Vincent Van Gogh gondolatai!
Vincent Van Gogh gondolatai
„Képeim elmondják majd mindazt, amit szóban nem tudok elmondani.”
 |
| Vincent Van Gogh: Tizenkét napraforgó vázában |
„Festményeimet megálmodom, majd álmaimat megfestem.”
 |
| Vincent Van Gogh:Önarzkép a Rijks Múzeumban, Amszterdamban |
„Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.”
 |
| Vincent Van Gogh: Kávéház a Palce de Forumon |
„Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább érzem, hogy semmi sincs, amiben több művészet lenne, mint szeretni az embereket.”
 |
| Vincent Van Gogh: Szoba belsők |
„Mindenképpen jobb tönkremenni, mint másokat tönkretenni.”
 |
| Vincent Van Gogh: Önarcképek |
„Vannak néhányan, akiknek lelkében hatalmas tűz ég, és soha nem jön senki, hogy melegedjék annál.”
 |
| Vinvent Van Gogh: Önarckép |
„Nagyon igaz, hogy egy csomó festő elmebeteg – olyan élet ez, amely az embert – enyhén szólva – elidegeníti a világtól. Rendjénvaló, hogy a fejem búbjáig beletemetkezem a munkába, de örökké félnótás maradok.”
 |
| Vincent Van Gogh: Esti táj a felkelő holddal |
„Ha hallasz belül egy hangot, ami azt súgja: „nem tudsz festeni!”, akkor okvetlenül állj neki festeni, és a hang elnémul.”
 |
| Vincent Van Gogh: Önarcképek |
„Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.”