Reményik Sándor: Úgy fáj már minden cím versét ajánlom szeretettel.
Reményik Sándor: Úgy fáj már minden …
Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,
Úgy fáj már minden, minden idebenn.
De néha egy-egy halk szó símogat,
S rejtekúton a szívembe talál,
S álomba ringatja a kínokat,
Elaltatja a multat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
Az ösvényt, a szívembe vezetőt.
Gyom és gaz benőtte az utakat,
Ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
Száraz kórók és keserű füvek,
Minden, mi beteg szívemből kihajtott.
Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,
És szent a szív, mely küldi őt ezen,
S mely liliomok magvát hinti el
Ott, hol különben csak bogáncs terem.
Áldott az óra és áldott a szél,
Mely liliomok messze magvát hozza,
Magot, melyből a békesség kikél.
További versek Reményik Sándortól
Reményik Sándor költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja, verseit a korszak legszebb költeményei között tartják számon. search Reményik Sándor: Lámpagyújtogató című verse különösen közel áll a szívemhez, szeretnék én magam is lámpagyújtogató lenni.
Reményik Sándor (1890-1941) a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja 1918-ban írta Eredj, ha tudsz! című versét. Az egyik legtöbbet szavalt, legtöbbet idézett, emblematikus verse komoly vívódásról, sorsfordító döntésről szól.