Pierre de Coubertin: Óda a sporthoz című versét ajánlom szeretettel. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság francia megalapítója, újkori olimpiák elindítója ezzel a verssel aranyérmet nyert az 1912-es stockholmi olimpián, ahova Georges Hohrod – M. Eschbach francia-német szerzőpáros álnéven adta le a versenyművét.
Pierre de Coubertin: Óda a sporthoz
Istenek ajándéka, sport! Élet éltető vize!
A nehéz munka idejében kiszórod boldog fényedet,
követe vagy te a régen letűnt napoknak,
mikor ifjú örömben mosolygott még az ember
s felfelé hágott a napisten, s kigyúltak a hegyormok,
s távoztakor fénybe merültek a magasságos erdők.
A szépség vagy te, Sport!
a testeket te formálod nemessé,
elűzöl romboló vad szenvedélyeket,
acéllá edzel lankadatlanul.
Lábak, karok, törzsek összhangja és
a tetszetős ütem tőled való.
Bájt és erőt te fűzöl együvé,
szilárddá és rugalmassá te tész.
Tisztesség vagy te, Sport!
Ha tőled jő, igaz kincs a dicséret,
mert csak derék munkával nyerhető.
A versengésnek görbe útjai
s hitvány fogások sorsa büntetés.
És megvetéssel sújtanák, aki
a pálmát álnok csellel küzdené ki.
A béke vagy te, Sport!
a népeket egymáshoz fűző szép szalag:
és testvérré lesznek mind általad,
önuralomban, rendben és erőben.
Mert önbecsülést tanulnak az ifjak
tőled, s más népek jellemét is éppúgy
megértik s nagyra tartják, hogyha te
tanítod őket túlszárnyalni egymást:
mert versenyed a béke versenye.”
(Devecseri Gábor fordítása)