Site icon Virágot egy mosolyért

Petőfi Sándor: Hazámban

Petőfi Sándor: Hazámban című versét ajánlom szeretettel, amelynek a 19. századi költő a hazaszeretetről vall, csakúgy, mint a Magyar vagyok című költeményében.

Petőfi Sándor: Hazámban

Arany kalásszal ékes rónaság,
Melynek fölötte lenge délibáb
Enyelgve űz tündér játékokat,
Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!

Rég volt, igaz, midőn e jegenyék
Árnyékain utószor pihenék,
Fejem fölött míg őszi légen át
Vándor darúid V betűje szállt;

Midőn az ősi háznak küszöbén
A búcsu tördelt hangját rebegém;
S a jó anyának áldó végszavát
A szellők már régen széthordozák.

Azóta hosszu évsor született,
És hosszu évsor veszte életet,
S a változó szerencse szekerén
A nagyvilágot összejártam én.

A nagyvilág az életiskola;
Verítékemből ott sok elfolya,
Mert oly göröngyös, oly kemény az ut,
Az ember annyi sivatagra jut.

Ezt én tudom – mikép nem tudja más –
Kit ürömével a tapasztalás
Sötét pohárból annyiszor kinált,
Hogy ittam volna inkább a halált!

De most a bút, a hosszu kínokat,
Melyektől szívem oly gyakran dagadt,
És minden szenvedés emlékzetét
Egy szent öröm könyűje mossa szét:

Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén
Az anyatejnek mézét ízlelém:
Vidám napod mosolyg ismét reám,
Hű gyermekedre, édes szép hazám!

És álljon itt még egy verse a hazaszeretetről.

Petőfi Sándor: Magyar vagyok című verse egy önvallomás. A költő őszintén vall soha el nem múló hazaszeretetéről, amit a minden versszak elején visszatérő Magyar vagyok mondattal hangsúlyoz. A verset akár napjainkban is írhatta volna…

Exit mobile version