Talán nem is létezik olyan magyar ember, aki ne ismerné Petőfi Sándor: Anyám tyúkja című versét. A népies költemény, az egyik legismertebb magyar vers, már az általános iskolákban tanítják. Időnként nem árt azonban felidézni, hogy valóban jól tudjuk-e minden versszakát. Ez Petőfi Sándor egyetlen Vácott írot verse, emlékére Kolodko Mihály miniszobrot is felállítottak a városban.
Petőfi Sándor: Anyám tyúkja
Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’…
Anyám egyetlen jószága.
Vác, 1848. február
Budapest és Vác között épült meg Magyarország legelső közforgalmú gőzvontatású vasúti pályája 1846-ban. Petőfi Sándor is kipróbálta a vonatozás, amikor szülei a Pest megyei városban éltek. A városban írta meg az Anyám tyúkja című verset. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a vasútállomás közelében felállított Kolodko Mihály miniszobor, amely a versben is megénekelt tyúkot és Morzsi kutyát ábrázolja.
