Nyitray Gábor: Vedd észre című versét ajánlom szeretettel, amelyben a költő arra bíztat bennünket, hogy álljunk meg egy kicsit a nagy romanásban és vegyük észre mindazt a sok szépséget, ami a lábunk előtt hever.
Nyitray Gábor: Vedd észre
Ha nem lehet tied az, amit szeretnél,
Szeresd azt, ami a tied még!
Csak bolyongunk a Föld kerekén,
Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét,
S közben elsiklunk sok apró dolog felett,
mely mindvégig a lábunk előtt hevert,
az egyszerű szépség,
mely boldoggá is tehet,
de szemünk előtt csak a nagyzó cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.
Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,
Vigyük magunkkal nehéz utunk során,
mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,
mind-mind maga lehet a boldogság.
Szép Ernő: Virágok
Nincs nekem kedvenc virágom,
melyik szebb, nem prédikálom,
Mind szeretem, mind csudálom,
tavasszal mind alig várom.
És szeretem én a fákat
amennyit csak szemem láthat.
Szeretem, ó, a fanépet,
a fák is olyan szépek, szépek.
Nem mások ők, nézz csak rájok:
égig érő zöld virágok.
“Nem élhetünk színek nélkül, fénytelen homályban,
ha nyári rét, őszi erdők színekben pompáznak,
avarrá hervadt levélen napfény sziporkázik,
égi fényeken szertelen színtenger cikázik.”
Farkas Anna