Úgy tartják, egy macskának kilenc élete van. Nem tudom így van-e, de az biztos hogy két ünnep is kijutott nekik. Február 17-én tartják a Macskák Világnapját, augusztus 8-án pedig a macskák nemzetközi napját, ez a Nemzetközi macskanap.
Nemzetközi macskanap – augusztus 8
A Nemzetközi macskanap ünneplése 2002-re nyúlik vissza, az International Fund for Animal Welfare(wd) hozta létre, hogy több figyelem vetüljön a legkedveltebb házi kedvencekre. A Nemzetközi Macskanap 2020-tól átkerült az International Cat Care nevű brit nonprofit szervezet égisze alá, amely 1958 óta létezik, és célja a házi macskák egészségének és jólétének biztosítása.
A cicáknak nem ez az egyetlen kitüntett napjuk, mert február 17-ét a Macskák Világnapjának nevezték ki. Egyes országokban azonban ezektől eltérő időpontokban ünneplik a macskákat. Oroszországban március 1-jén ülik a macskák ünnepét. Az Amerika Egyesült Államoknak a Nemzetközi Macskanap mellett van egy saját Nemzeti Macskanapja október 29-én. Február 22-én szintén van egy nemhivatalos macskanap, amely Japánból indult, és világszerte terjed.
A macska őse a líbiai vadmacska (Felis silvestris lybica) mintegy 10-12 ezer éve vált háziállattá, a mezőgazdálkodás kezdetével egy időben. Mára az egész világon elterjedt és kedvelt háziállat. A különféle macskatenyésztő szervezetek közel 50 elismert macska fajtát tartanak nyilván.
A cicák hangja, a nyávogás csak kiskorban szolgál egymás közötti kommunkációra. Kiscicakort elhagyva egymás között már nem használják hangjukat, azonban az emberrel fenntartott viszonyban továbbra is fontos eszköz marad. A különféle nyávogástípussal mást és mást fejeznek ki.
A házimacskák várható élettartama sokat emelkedett az elmúlt évtizedekben, ma már nem számít nagy ritkaságnak a 20. életévét túllépő cica sem. Ivartalanítással a kandúrok élete kétszeresére nő, a nőstényeké 62 százalékkal lesz hosszabb. A beavatkozással nemcsak az élettartalmuk nő meg és a felesleges szaporulat előzhető meg, hanem számos daganatos betegség is megelőzhető.
Végül álljon itt egy szösszenet a macskákról Kosztolányi Dezső: Állatok beszéde című költeményéből a
Kosztolányi Dezső: Állatok beszéde – Macska
Csak én, csak én. Azonkivül ki még? Nem látom. Nekem mindenki idegen. Szivem körül a részvétlenség burka, a közöny. Házias hisztérikaként üldögélek a családi körben. Szemem sohase könnyezik. Az csak lát. Zöldes sugárkévéje mint a röntgen, átvilágit mindent. Családfámat az istenekig vezetem föl, a Nap és a Szerelem istenéig. Háromszögletü arcomat a Nap és Szerelem felé forditva, szemrebbenés nélkül bámulom a nézhetetlen lángot. A szfinkszekkel tartok atyafiságot, akik nem fejtették meg titkukat. Én, afféle kis zseb-szfinksz, ennek a titoknak egy szemerjét hordozom villamos bundámon. Nem vagyok oly rejtély, mint szfinksz öreganyám, de mindenesetre fejtörő, melytől fejgörcsöt kaphat az, aki nyitjára akar jönni. Egyiptomból származom. Állandóan kesztyüt viselek, még étkezés közben is, állandóan mosakszom, öltözködöm. Rögeszmém a tisztaság. Boszorkányos éjeken a háztetőn lesem udvarlóimat. Folyton az erkély-jelenetet játszom. Mint Julia hallgatom Romeomat, aki lenn kétségbeesetten és édesen nyávogja szerelmes verseit.