Június harmadik vasárnapján tarjuk az Apák Napját, azaz ünnepeljük az Édesapákat. Magyarországon még nincs akkorra hagyománya, mint az Anyák napja ünneplésének. Tegyük hát ellene! Az apák köszöntése természetesen nálam sem maradhat el. Magam részéről Móra Ferenc: Este és Apám című versével köszöntök minden édesapát, nagyapát, dédit, ükapát, és valamennyi férfi felmenőnket.
Móra Ferenc: Este
Este van, este van,
édesapa fáradt –
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.
Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.
Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.
Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.
Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:
„Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya…”
Móra Ferenc: Apám
Kis temetőnkben tudok egy zugot:
Az öreg remekes szűcs nyugszik ott.
Híres, amit varrt, ködmön és suba,
Neve sokáig él a faluba.
Magam is sokat elemlegetem,
Számon mosollyal, könnyel lelkemen,
S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem
Szivemre melegebben ölelem.
Sírhatnékom van, ha eszembe jut
A szeles éj, amelyen elaludt
S valahányszor hörögve sír a szél,
Mindig azt gondolom, hogy ő beszél.
Az öreg műhelyt sírja vissza tán,
Fáj a sötétség néki s a magány,
A hideg ellen hallat tán panaszt –
Mi fáj a holtnak, isten tudja azt.
Ám megjött a tél tegnap délelőtt,
Beszitálta hóval a temetőt,
S az öreg szűcs már nem panaszkodik,
Az öreg szűcs már szépet álmodik.
A hó fehér, selymes, sürű, puha,
Ugy takarja be, mint meleg suba
S a télizöld, mely hegyig belevész,
Az rajta zöld irhábul a szegés.