Laczfi János: Kerti kaland című humoros, kedves versét ajánlom figyelmedbe. Mi másról szólna, mint a KERT és az ÉSZ párosáról.
Laczfi János: Kerti kaland
Volt egy kertész,
Meg a kertje,
Őt mindenki
Irigyelte.Nem a kertet,
Csak a kertészt,
De a kertért
Irigyelték.Cseresznyéje
Pingponglabda,
Kézilabda
Egy-egy alma.S nem mondom mek-
Kora dinnyék:
Ha mondanám,
El se hinnék.Volt akkora
Úritökje,
Hogy szemünket
Is kibökje.Hízott persze
Gömbölyűre,
Nem szemet bö-
Kő hegyűre…Ez a kertész
Egyszer látta,
Hogy a kertet
Vakond rágja.Itt is, ott is
Nőtt egy pukli,
Sose lehet
Ezt megszokni.Félt, odalesz
A gyümölcse,
Nem nő fáin
Tán még zöld se.Lesben állt hát
Éjjel-nappal,
Ásó-kapa-
Nagyharanggal.(Nagyharangot
Azért mondok,
Mert az adja
Meg a rangot.)Ahogy így áll,
Ahogy ásít,
Karja zsibbad,
Lába vásik,Ahogy őrzi
Kertjét ottan,
Egyik túrás
Kicsit moccan.Göndör kis föld
Róla döccen,
– Na, nem hiá-
Ba őrködtem!Emelte a
Szívlapátot…
Le is tette…
Olyat látott!Nem vakond jön
Ki a földből…
Aki nézi,
Mindjárt földől.Fütyörésző
Kicsi ember
Mászott elő
Kényelemmel.Fején sapka,
Manóforma,
Nem pirosabb,
Mint az orra.Megállt csípő-
Re tett kézzel,
S így szólt: – Te meg
Mit fürkészel?Kerti manót
Sose láttál?
Rusnyább volnék
Tán a vártnál?Mért állsz ott a
Szívlapáttal?
Manót ölni
Egy sem átall?Mondd csak, honnan
Van szép kerted?
Tán gyümölcsét
Te nevelted?Ha én ott lenn
Nem gondoznám,
A gyümölcsét
Sose hozná!Almád lenne
Pingponglabda,
Mákszemet hoz-
Na a meggyfa!Agyoncsapni
Szabad engem:
Fityisz sem nő
Majd a kertben!Mondania
Nem kell kétszer,
Kertészséghez
KERT és ÉSZ kell.Manójával
Megegyeztek,
Készít neki
Tálba meggyet,Készít neki
Egrest, ánizst,
Kupicányi
Pálinkát is.Amíg nőnek
A növények,
Hallatszik két-
Féle ének:Egyik mélyből,
Szól magasan,
Másik mélyen
A magasban.Élnek-nőnek
A növények,
Ők sem halnak,
Inkább élnek.Ki nem hiszi,
Annak orrát
Nőjék be nagy,
Zöld uborkák!
