Kosztolányi Dezső: Drágakövek beszéde című költeménye a Zsivajgó természet ciklusban jelent meg, amiben a természet egy-egy jeles képviselőjéről írt egy-egy gondolatot. A sorból, a fák és az állatok mellett a természet drágakövei sem maradtak ki.
Kosztolányi Dezső: Drágakövek beszéde
Gyémánt
Adamas! A legyőzhetetlen, a legkeményebb! Mindenkit megkarcolok. Ki karcol meg engem? Spinoza valaha Amszterdamban próbált köszörülni, kicsiszolni, de nem birt velem. Én köszörültem, csiszoltam ki őt. Tőlem tanulta gyémántlogikáját. Királyi koronákban villogok, dollár-milliomosnők aszott keblén, hervatag fülcimpáiban, de mindig közönyösen, függetlenül tőlük, rájuk se hederitve. Másnap, hogyha elárverezik ékszerüket, éppugy szikrázom egy ügynök sötét páncélszekrényében, hol nincs is közönségem. Az embereket tulélem. Századokon át folyton gazdát cserélek. Természetem a hütlenség. Csak egyhez vagyok hü. A szegény üvegestóthoz. Annak kopott bőrtáskájában mindig találok egy darab gyémántkát, mert ez az ablakvágó szerszámához szükséges. Hitvány gyémántrögöcske ez, igaz. De örökre nála marad.
Rubin
Kleopátra naponta galambvérben fürösztött, azzal locsoltatott, hogy friss maradjak. Nem sejtette, hogy nem a galamb vérétől piroslok, hanem az ő tüzétől. Ma is azért izzom igy, mert az ő mellén aludtam, mikor Antoniust csókolta. Éjszaka, ha véletlenül elhajitasz, fölgyujtom a boglyát, az asztagot, az egész szérüskertet. Szerelemmel hamvasztom el a világot.
Zafir
Egy indiai isten kék szeme. Ne lopj el. Isten szeme mindent lát.
Opál
Előkelő, beteges, sápadt jósnőhöz hasonlitok, aki csak rosszat jósol s szerencsétlenséget, tébolyt, romlást hoz. Hajdanában főrangu hölgyek kedveltek, de mióta kiismertek, senki se visel, még a bolti lányok sem. Tekintve a változott körülményeket, öngyilkosokhoz ajánlkozom, a biztos sikerért szavatolva, féláron.
Smaragd
Mi illik a te szép, vad kedvesedhez?
Mi hüti forró lázát? A smaragd.
Tedd gyürüjébe e zöld, lanyha békét
S hogy meg ne unja hüvös, tiszta ékét,
Müvész, kemény, fényes lánggá faragd.