Az őszi kikerics (Colchicum autumnale) egy gyönyörű, de mérgező virág, amelyet sokan tévesen krókusznak hisznek, annak ellenére, hogy a két növény nem áll közeli rokonságban egymással. Sajátos megjelenése és életciklusa miatt számos kultúrában különleges jelentőséggel bír, és gazdag szimbólumrendszert építettek köré.
Az őszi kikerics zimbólumrendszere
- Az elmúlás és a halál szimbóluma: leggyakrabban az elmúlás, a halál és a veszteség szimbólumaként jelenik meg. Mivel a virág ősszel, az évszakok váltásakor nyílik, amikor a természet lassan elhalványul, ezért a virágot gyakran összefüggésbe hozzák az élet mulandóságával.
- A mérgezés és a veszély jelképe: minden része mérgező, különösen a magok és a gumók, amelyek kolchicin nevű toxint tartalmaznak. Emiatt a virág a veszély és a mérgezés szimbólumává vált, amely figyelmezteti az embereket a természet szépsége mögött rejlő veszélyekre.
- Újjászületés és rejtett élet: Annak ellenére, hogy az őszi kikerics tavasszal nem mutatja magát, nyáron föld alatti gumói lassan növekednek, hogy ősszel újra előbukkanjanak. Ez az életciklus az újjászületés és a rejtett élet szimbólumává teszi a növényt. A természet ciklikusságára és az élet folytatódására utal.
Legendák és Mítoszok az őszi kikericsről
Az őszi kikerics köré számos legenda és mítosz szövődött, amelyek gazdagítják a virágról alkotott képet.
- A görög mitológia hatása: Az őszi kikericset sokszor az ókori görög mitológiával hozzák összefüggésbe. A növény a kolchicin nevű mérget tartalmazza, amely nevét Kolkhiszról, az ókori görög városról kapta, ahol Médeia, a híres boszorkány, élt. Egyes történetek szerint Médeia ezt a mérget használta áldozatainak megmérgezésére.
- A boszorkányság és a varázslat növénye: Az őszi kikerics gyakran szerepelt a középkori boszorkányok és alkimisták receptjeiben. A virág mérgező tulajdonságai miatt a varázslatok és bájitalok fontos alapanyaga lett. A néphiedelmek szerint, aki ezzel a virággal dolgozott, különleges hatalmat nyerhetett, de nagy kockázatot is vállalt.
- Keresztény szimbolika: A középkorban az őszi kikerics a keresztény szimbolikában is megjelent, ahol a bűn és a kísértés jelképeként szolgált. A virág szépsége és rejtett mérge emlékeztetett arra, hogy a kísértés és a bűn is gyakran vonzó köntösben jelenik meg, de végül pusztuláshoz vezet.
Őszi kikerics a művészetekben
Arany János valószínűleg az őszi kikericsről, röviden őszikéről nevezte el híres öregkori versciklusát, az Őszikéket. Guillaume Apollinaire pedig verset is írt róla.
Guillaume Apollinaire: Kikericsek
Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
Legelget a tehén
S lassan megmérgeződik
Kikericsek virítnak kékek és lilák
Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
S szemedtől életem lassan megmérgeződik…
(Radnóti Miklós fordítása)