Ágh István: Virágosat álmodtam című versét ajánlom szeretettel, ami mellé még két másik virágos verset is hoztam.
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám!
Virágosat álmodtam;
napraforgó virág voltam
álmomban.
Édesanyám!
Te meg fényes Nap voltál,
napkeltétől- napnyugtáig
ragyogtál!
Gyárfás Endre: Zsebrevágom a kiskertet
Zsebrevágom a kiskertet.
Elhiszed-, ha én mondom?
Ugyan, miért füllentenék?
Olyan puha tán az orrom?
Bal zsebemben egy-egy ágyás
répa, retek, karalábé,
jobb zsebemben tucat bokor
saláta és – csokoládé.
Hátsó zsebem mélyén egy sor
bársonyvirág, porcsinrózsa,
hajnalka a kerítéshez,
tátika a porhanyósba.
Minden zsebem kifordítom,
tartalmát a földbe vetem,
s ha majd serken a vetésem,
gyomlálgatom, öntözgetem.
Annyi lesz a répa, retek,
bele sem fér a zsebembe!
Salátának, karalábnak
három zsák is kevés lenne.
A virágok úgy pompáznak!
Örülhetnek anyukámék…
S ami marad a zsebemben,
mert – bölcsen – el nem vetettem:
megeszem a csokoládét.
Kosztolányi Dezső: Napraforgó
A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.
Bolond lotyó – fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
elhagyta mind, most sír magában,
rí és a szörnyű napra néz,
a napra, úri kedvesére,
ki részeg, s izzik, mint a réz.
Aztán eszelősen, bután
rohan a gyorsvonat után.