A bölcs indián asszony drágaköve gondtalanná tehette volna a vándor további életét. Élete végéig jólétet biztosított volna számára, Ő azonban még sem azt választotta. Rájött, hogy a bölcs asszonynak sokkal értékesebb „hatalom” van a birtokában. Az indián tanmese nem a bölcsek kövéről szól, sokkal inkább önzetlenségre tanít.
A bölcs indián asszony drágaköve
„Egy indián bölcs asszony amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral.
Az éhes utas meglátta a drágakövet az indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén tovább állt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
Gondolkoztam – szólalt meg. Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.
Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.”
Te mit tettél volna a vándor helyében? Visszaadtad volna a követ vagy megtartottad volna? És lettél volna annyira bölcs, hogy átadd a vándornak a követ?
További tanmesék
Gyakran megfeledkezünk a régi közmondásunkról: Jó az öreg a háznál. Hajlamosak vagyunk régi megunt tárgyainkat kidobni, hogy újabb, trendibb darabra cseréljük. Meghibásodott eszközeinket nem próbáljuk meg kijavítani, esetleg új funkciót találva nekik úrahasznosítani. Könnyűszerrel megvállunk tőlük, pedig ahogy az indiai tanmese is mutatja, a régi tárgyakban is meglehet találni a jót, az értéket.
Néha elég egy kedves szó, egy mosoly, egy egyszerű tárgy, hogy boldognak érezzük magunkat. A tartós boldogság titka azonban valami egészen más. Ez az indiai népmese talán téged is hozzásegít, hogy rátalálj a boldogságra.